1.fejezet 1.rész
/Seb/
23 éves voltam, épphogy csak kezdtem befutni a forma 1 világába. Svájcban éltem egy igazán remek barátommal Kimivel. Nem volt semmi gondom az életemmel.
De aztán Kimi tönkretett mindent.
- Hozzám jössz feleségül? –térdelt le elém
- Ez az! Tökéletes!- örömködtem - És utána eljegyzed magad,kinyitod a pezsgőt,tósztot isztok. És végül szexeltek a konyhapadlón. – vigyorogtam rá, de inkább visszavontam -Ne szexeljetek a konyhapadlónkon.
- Vettem. –veregette meg a hátam - Kösz Seb, hogy segítesz kitervelni ezt az egészet.
- Haver, ugye most viccelsz? Hisz' rólad és Jenniről van szó. - veregettem hátba.- Kettőtök minden fontos pillanatánál ott voltam. Az estén amikor találkoztatok, az első randitokon... egyéb első dolgokon.
- Jujj, bocsi. – Vigyorodott el ő is és a kezembe nyomot egy üveg sört - Azt hittük, hogy alszol.
- Egyszerű fizika, Kims. Ha mozog az ágy alja, akkor mozog a teteje is. – mutogattam a kezemmel. - Istenem. – sóhajtottam fel - Ma este lesz az eljegyzésed.
- Igen.
- Na és te mit csinálsz ma este? – terelt egy másik témára.
Hogy én mit csinálok? Itt van Kimi, aki élete legnagyobb lépésére készül. Na és én? Én felhívom Jensont.
- Hé, tudod, hogy mindig is oda voltam a félig-ázsiai csajokért? – magyarázta megint a szexista nézeteit, de az ő társasága jobb mint ha egyedül üldögélnék. Legalább neki sosem a forma 1 a téma, hanem a csajok - Nos, most új kedvenceim vannak..a libanoni lányok. Ezen túl a libanoni lányok veszik át a félig-ázsiaiak szerepét.
- Hé, nem akarsz valamit csinálni ma este? – szakítottam félbe, nem akarom egész este a telefont a fülemen tartani
- Oké, találkozzunk a bárban 15 perc múlva. És öltözz ki!
*Bárban*
- Helló. – köszöntem először én
- Hell... hol van az öltönyöd? – méltatlankodott már megint. Csak egyetlen egyszer tedd meg, hogy amikor azt kérem, öltönyben gyere, akkor azt is veszel fel.
- Egyszer vettem már fel. – próbáltam védeni magam.
- Az egy blézer volt! – nézett rám szánalmasan.
- Tudod, a karrierem kezdete óta vagyunk így együtt, Kimi, Jenni és én. Most lesz Kimi és Jenni… és leszek én. Ők szépen összeházasodnak, családot alapítanak. Nemsokára pedig én leszek az a furcsa, középkorú agglegény, akit a gyerekeik Seb bácsinak fognak szólítani.
- Látom már mi ez az egész. – sóhajtott fel Jens - Hát már elfelejtetted, hogy mit mondtam neked aznap este a futam után, amikor megismerkedtünk? – emlékezett vissza.
„- Sebastian, megtanítalak a nagybetűs életre. Jenson vagyok. A futamon utánad értem célba.
- Ja igen, igen.
- Egyes számú lecke: szabadulj meg a Kisfiús hajtól. Nem megy az öltönyödhöz. – mutatta az egyes számot a kezével
- De hiszen nem hordok öltönyt. –néztem le magamra, a farmer-póló összeállításra
- Kettes számú lecke: szerezz be egy öltönyt. – jött a kettes szám is a kezén - Az öltöny menő. Itt a bizonyíték. – mutatott végig magán - Hármas számú lecke: harminc éves korodig a házasságnak még a gondolata se jusson az eszedbe. – és megvan a harmadik ujj is.”
- Harminc. Igaz, igazad van. De amikor az ember legjobb barátját eljegyzik, akkor azért elkezd gondolkozni az ilyesmikről. – sóhajtottam fel
- Azt hittem, én vagyok a legjobb barátod. – méltatlankodott - Seb, mondd, hogy én vagyok a legjobb barátod.
- Jenson, te vagy a legjobb barátom.
- Helyes. Akkor, mint a legjobb barátod, az a javaslom, játsszunk valamit, amit szeretek úgy hívni, hogy: "Ismered Seb-et?"
- Várj. Ne, ne, ne. – próbáltam menteni a menthetőt - Nem játszunk "Ismered Seb-et"-t.
- Szia, ismered Seb-et?
- Szia, Seb vagyok. – mutatkoztam be.
- Yasmine.
- Nagyon szép név. – dicsértem meg a különleges nevét
- Köszönöm. Libanoni. – ekkor láttam meg, hogy Jens hátra fordult és bosszúsan nézett
*Eközben otthon*
/Kimi/
- Helló!
- Huhh. Teljesen kivagyok. Kézzel festettünk ma a lovas parkban, és egy ötéves fiú.. megfogta a lényeget – húzta szét magán a pulcsiját és akkor már láthattam, hogy egy kicsike tenyérfolt volt a ball mellénél. És én ezen csak jót kuncogtam - Nahát! Te főzöl?
- Igen, főzök. – bólogattam büszkén
- Ó... Biztos, hogy jó ötlet ez? Utoljára elég borzalmasan néztél ki szemöldök nélkül. – nevetett fel
- Elboldogulok a főzéssel. Rá fogsz jönni, hogy ma este tele vagyok meglepetésekkel. – szóltam el magam. Basszus.
- Más meglepetés is van? Mint például?
Mivel már egy párszor ki kellett magam magyaráznom a késések és egyéb ügyek miatt, így elég gyakorlott voltam benne.
- Boogedyboo! Na, ez volt a maradék meglepetés. Megyek.. főzni.
- Nézd, mi van itt nálam.- mutattam fel az üveget
- Ó, édesem! Pezsgő.
- Igeeeen… - nyújtottam át neki.
- Nem. Túl öreg vagy már ahhoz, hogy félj kinyitni egy üveg pezsgőt.
- Én nem félek. – húztam ki magam
- Akkor nyisd ki. – adta vissza nekem
- Hát jó. - Nyisd ki te, kérlek. – könyörögtem neki
- Hihetetlen vagy Kimi. – és akkor elkezdtünk veszekedni
- Hozzám jössz feleségül? –térdeltem le elé hirtelen, még magamat is megleptem
- Hát persze, te butus. - ugrott a nyakamba
*Kis idő múlva*
- Pedig megígértem Seb-nek, hogy ezt nem csináljuk.
- Tudtad, hogy egy gyümölcsös táska van a hűtőd alatt?
- Nem, de stipi-stopi. – nevettem fel - Na hol van az a pezsgő? Tósztot akarok inni a menyasszonyommal. Nem is tudom miért féltem ennyire ettől. Tök egyszerű, nem? Miért kezdek bedilizni hirtelen? Ez őrültség.
*Bárban*
/Seb/
- Még nem vagyok kész megállapodni. - sóhajtottam
- Hogy lehet Carl-nak libanoni barátnője? – nyavalygott Jenson
- Mindig is az volt a terv, hogy harminc éves korunkig nem is gondolunk rá. – panaszkodtam tovább
- Pontosan. – bólogatott - A fickónak még öltönye sincsen...
- Ráadásul Kimi már megtalálta élete szerelmét. Még ha én is készen állnék, ami nincs így. de ha mégis az lennék, akkor: - És ott volt. Olyan volt, mint valami régi filmben, amikor a matróz meglátja a lányt a zsúfolt táncparkett túloldalán, odafordul a haverjához, és azt mondja: "Látod azt a lányt? ... Egy napon elveszem feleségül.”
- Hé Jenson, látod azt a lányt? – mutattam rá
- Na persze. Egyből felismered, aki mocskosan szereti. –nézett rám elismerően. Menj és köszönj neki.
- Nem mehetek csak úgy oda köszönni. Egy tervre lesz szükségem. - Várok, amíg be nem megy a mosdóba,..
- Aha. – bólintott, de olyan hanglejtéssel beszélt, hogy sütött belőle a szánalom
- .. majd következő lépésként – de nagyon nem érdekelt folytattam - odaállok a zenegéphez...
- Szia, ismered Seb-et? – és máris késő volt
- Helló.
- Hadd találjam ki.. te vagy Seb. – milyen szép hangja van
*Taxi*
/Kimi/
- Bocsáss meg Jenni. Annyira sajnálom. – mondtam neki - Vigyen minket a kórházba.
- Hó, hó, hó. Megütötte őt? – kérdezte a taxis
- Hogy megütött-e? Kérem! Még az ágyban, a vicc kedvéért is alig mer megpaskolni. Olyankor mindig megkérdezi: "Ó, drágám, ez fájt?" Mire én: "Rajta! Gyerünk, te nyámnyila!" – de drágám csak beszélt és beszélt , én meg égtem már mint a meggyújtott benzin. - Upsz, egy vadidegen. – még jó, hogy észrevette
- Ne, ne, ne, ne. Nyugodtan. Folytassa csak. Szóval, ezek közben az.. elfenekelések közben pizsamában van, vagy meztelenül? – én ennek beverem, a képét esküszöm
*Bár*
/Seb/
- Na és mivel foglalkozol?
- Riporter vagyok a Sky-nál. Vagy valami olyasmi. Én csinálom azokat a buta kis zárásokat a híradó végére. Tudod, mint például a… majom, aki hawaii gitáron játszik. Remélem hamarosan lesz valami nagyobb sztorim is. – kalandozott el a tekintete
- Nagyobb, mint mondjuk… gorilla egy nagybőgővel? Ne haragudj. – kértem bocsánatot a hülye beszólásom miatt. - Igazán csinos vagy. A barátaid nem látszanak valami boldognak.
- Igen, a középen ülőt most dobta a barátja. Úgyhogy ma este minden srác "az ellenség". – nevettem fel.
- Tudod, ha ettől a barátnőd jobban érezné magát, nyugodtan arcon önthetsz egy itallal. – rántottam vállat - Egyáltalán nem zavarna.
- Azt imádná! – vigyorodott el - És a filmekben is mókásan néz ki.
- Nem vacsoráznál velem szombat este?
- Ó, nem lehet. Pénteken Orlandóba utazom egy hétre. Egy pasas megkísérli elkészíteni a világ legnagyobb palacsintáját. Találd ki, hogy ki fog tudósítani róla.
- És ez egy hétig fog tartani? - értetlenkedtem
- Igen, meg is akarja enni. Még egy rekordkísérlet.
- Hé! Mi tart ilyen sokáig? – kiabált neki valamelyik barátnője
- Tudom, hogy esélytelen, de mit szólnál a holnap estéhez?
- Jó. Miért is ne? – bólintott
- Balfácán! – mondta miközben a képembe öntötte az italát - Ez jó móka volt. – sugta oda nekem
- EL.. várj csak ..UTASÍTVA! – mutatott két kézzel rám - Elutasítottak!
- Randink van holnap este. – mondtam neki csak úgy mellesleg
- Azt hittem, hogy holnap este gokartozunk
- Amúgy sem mentem volna gokartozni
*Otthon*
/Kimi/
- Jenni?- szólítottam meg, mire ő ugrott egyet
- Mióta ülsz ott? Hülye szemfedő. – mutatott a szemére, ami a pezsgős kupak helyét takarta le. Hát igen nem valami jól sikerült a pezsgőbontás
- Anya, Apa,.. – rontott be Seb - megtaláltam a jövendőbeli Mrs. Sebastian Vettel-t. Kimi, hogyan szoktam leírni álmaim asszonyát?
/Seb/
- Lássuk csak.. szereti a kutyákat.
- Öt kutyám van. - feleltem
- Szereti a skót whisky-t.
- Az olyan skót whisky-t szereti, ami elég öreg ahhoz, hogy magának is rendeljen egyet.
- Idézni tud kevésbé ismert részeket is a Angolkák-ból?
- Arcmemória… kívülről tudja
- És a legjobbat a végére tartogattam. – mondta Kims
- Utálja az olíva bogyót! – előztem meg
- Óriási! – csapott bele a tenyerembe.
- Az olajbogyó-elmélet. - Az olajbogyó-elmélet a barátaimon, Kimi-n és Jenni-n alapul. Kimi utálja az olajbogyót, Jenni imádja. Furcsa módon, ez teszi őket olyan nagyszerű párrá. A tökéletes egyensúly.
„- Tudod, porosodik egy üveg olíva bogyó a hűtőmben. – emlékeztem vissza a tegnap estére.
- Megszabadíthatlak tőlük.
- Mind a tiéd lehet.
- Ó, de komoly! – örültem meg.”
- Vesd rá magad, míg a hajnal hasad. De várjunk csak. Még épp, hogy csak esteledik. Mi történt? – kérdezett rá Kims, mire én csak folytattam tovább.
„- Kell szereznem egy ilyen kék színű francia kürtöt a kandallóm fölé. Legyen kék színű, és francia kürt legyen. – sóhajtott fel
- Egy zöld klarinét nem jó?
- Kizárt. - nevetett
- Gyerünk. Egy lila tuba?
- Vagy egy "törpe-pénisz", vagy semmi sem. – kacarászott tovább
- Hát itt vagy! Van egy ugrójelöltünk. Valami őrült fickó a Genfi-tónál. Gyere, te közvetíted! – várta őt valaki az ajtajánál.
- Rendben. – felelte neki
- Rögtön jövök… Sajnálom. – mondta nekem. - Nagyon klassz volt ez a mai este.
- Igen. – feleltem.”
- És?! Megcsókoltad? – kérdezte Jenni.
- Nem. Nem volt megfelelő az alkalom. Nézzétek, ez a nő lehet a jövendőbeli feleségem. Azt akarom, hogy az első csókunk különleges legyen. – magyaráztam nekik
- Óó Seb, ez olyan aranyos. – mondta újra Jen. - Tehát betojtál, mint egy kis kezdő.
- Mi? Én nem tojtam be. – háborodtam fel - Tudjátok mit? Nincs szükségem első csók tanácsra valami.. kalóztól, aki a főiskola első hete óta nem volt pasi nélkül.
- Bármelyik szingli ugyanezt mondaná neked, még a legbutább élő példány is. – ezzel most Jensre utalt - Ha nekem nem hiszel, hát hívd fel.
- Hé, pancser. – köszönt a telefonba - Milyen kihagyni a gokartot? Mert játszani óriási! Hé, kilöktelek már Connor. Ne akard, hogy szóljak anyukádnak.
- Hé, figyelj. Kikérném a véleményedet valamiről. – szóltam rá
- Oké, találkozzunk a bárban 15 perc múlva. És öltözz ki!
*Bár… 15 perccel később*
- Tehát, ők azt hiszik, hogy betojtam. Szerinted?
- Nem hiszem el, hogy még mindig nincs rajtad öltöny! – hitetlenkedett Jenson. - De még csak nem is jelzett nekem. - Mi az, morzézza le neked a szemeivel? "Seb.. csókolj meg." – pislogott nekem ott egy sort
- Nem! Egyszerűen csak megcsókolod!
- Nem, ha nem kapsz rá jelet. – ellenkeztem, miközben leültünk a leendő házaspárhoz. Jenson fogta magát és megcsókolta Kimit.
- Adott nekem Kimi jelet? – kérdezte Jens. - Nem!
- Esküszöm, hogy nem. – erősítette meg Kims, de inkább csak Jenninek szólt, aki kuncogott ott mellettem.
- De látod, ma este legalább úgy fogok elaludni, hogy tudom, Kimivel .. sosem jön össze. – húzta meg a vállát Jenson.
- Meg kellett volna csókolnod.
- Ó, meg kellett volna csókolnom. Hát, talán egy hét múlva, amikor visszajön Orlandóból.
- Egy hét múlva? – akadt ki Jens - Az kb. egy év a dögös csajoknál. El is fog felejteni téged. Jól jegyezd ezt meg, amit mondok,.. soha többé nem fogod látni azt a lányt.
- Ott van. – mutattam rá
